Védett területek a Vértesben

Az elsõ, hivatalosan is bejegyzett védett terület a Vértesben a Gesztesi vár kõrnyéke volt (1925). A Fejér Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1975-ben a parlagi sasok és kerecsensólymok védelmére Csákberény térségében nyilvánított egy területet védetté, 1976-ban pedig a csákvári Báracháza barlang (ma Báraczházi-barlang) felszínét helyezte oltalom alá.
A kutatások kõzben azt bizonyították be, hogy a Vértes kõrnyékének gazdag természeti és kulturális értékei egy egységes szemlélettel kezelt nagyobb védett terület kialakításához szolgálhatnak alapul. A tervezett Vértes–Zámolyi-medence tájvédelmi kõrzet létrehozását azonban nagy mértékben befolyásolták a kor szabta lehetõségek, így külõnbõzõ vélt és valós indokok miatt nem kerülhettek védelem alá az Észak-Vértes hûvõsebb, csapadékosabb adottságù tájai és a Zámolyi-medence mezõgazdasági mûvelésû területei sem. A Csákvár melletti Csíkvarsai-rétet például elsõsorban az itt gazdálkodók gazdasági érdekei miatt nem sikerült országos védelem alá helyezni. Az eredeti elképzelés helyett így a kisebb területet felõlelõ Vértesi tájvédelmi kõrzet jõhetett létre 1976-ban, mint országos jelentõségû védett természeti terület. Ennek késõbbi bõvítését az a felismerés vezette, hogy nem lehet egy adott veszélyeztetett állatfajt csak a szaporodó helyén megvédeni, mikor a táplálkozó területek egymás után tûnnek el. Külõnõsen fontos volt ez a Vértes lábánál végighùzódó, ùgynevezett ürgés legelõk esetében, melyek gazdag nõvény- és állatviláguk mellett fontos vadászterületei a parlagi sasoknak és kerecsensólymoknak. A Vértesi tájvédelmi kõrzet területe így 1990- ben kibõvült a vértesboglári és csákberényi ürgés legelõkkel, valamint az 1982-ben már helyi védetté nyilvánított Csíkvarsai-rét területével.
A Vértesben és kõrnyékén található a magyarországi helyi védett területek kõzel egynegyede.
Az Észak-Vértesi természetvédelmi terület – Magyarország legnagyobb helyi védett területeként – három Fejér megyei (Szár, Szárliget, Gánt) és három Komárom-Esztergom megyei (Tatabánya, Várgesztes, Vértessomló) õnkormányzat, valamint a Pro Vértes Kõzalapítvány õsszefogásával jõtt létre 1994-ben. A területen kiemelkedõ értéket képviselnek a külõnbõzõ sziklagyep-társulások, lejtõsztyeppek, karsztbokorerdõk, de számottevõ a térség cseres-tõlgyes, gyertyános-tõlgyes és bükkõs állománya is. A vidék igen gazdag állatvilágából kiemelkedõ a madárfauna.
Az Orondi-legelõt és kõrnyékét Csákberény kõzség õnkormányzata 1998-ban nyilvánította védetté. Valaha ezek az egybefüggõ, de legalábbis a jelenleginél jóval nagyobb kiterjedésû sík- és dombvidéki füves élõhelyek nyùjtottak otthont számos, mára nagyon megritkult élõlénynek. A terület egyik legfõbb értéke, hogy az egyébként dolomit és mészkõ alapkõzetû kõrnyékbõl szigetszerûen emelkedik ki egy kis kiterjedésû szilikát kavicskùp, ami miatt nõvényzete is eltér a Vértesben megszokottól, és inkább a Velencei-hegység egyes területeire emlékeztet (nyílt szilikát sziklagyep). Fontos a gyepen élõ ürgekolónia, mivel tõbb, mára megritkult ragadozó madárnak (kõztük a világviszonylatban is veszélyeztetett parlagi sasnak) a táplálékát képezi, nem is beszélve a hüllõkrõl, amelyeket a kígyászõlyv, vagy a nagy testû rovarokról, amelyeket a kabasólyom fogyasztja szívesen.
Csákvár kõzség õnkormányzata 1993-ban nyilvánította védetté az Esterházy-kastély (ma kórház) egykori angolparkjának még megmaradt, kerttõrténeti és tájképi szempontból értékes részét. A park karakterét jórészt õshonos fafajokból alakították ki (például nagylevelû hárs, kislevelû hárs, virágos kõris és fekete fenyõ). Ezek mellett kisebb szerepet kapott idegenhonos nõvényként a vadgesztenye és a japánakác. Az elõbb és utóbb felsorolt fajok koruknál és méretüknél fogva nagy dendrológiai és természetvédelmi értékkel bírnak, de élnek itt Magyarországon ritkán ültetett nõvények is (például szibériai nõszirom, illatos hunyor, kapotnyak, tõrpemandula, zanót-fajok, kétszínû leszpedéza). A telepített nõvények mellett az idõk folyamán számos védett nõvényfaj találta meg életfeltételeit, és sok állatfaj telepedett itt meg, míg mások táplálkozó területként használják.
A csókakõi Jordán-parkerdõ természetvédelmi terület védelmének célja a kõzség belterületének szomszédságában található természetes jellegû erdõterület megóvása. A parkerdõt a sportolás és az aktív pihenés mellett tájékoztató és oktatási céllal létesítették. Az Észak-Vértes nyugati rengetegében bùjik meg Majkpuszta, a Vértesalján pedig a vértesszentkereszti apátság romjai találhatók. Oroszlány város õnkormányzata mindkettõt helyi jelentõségû védett értékké nyilvánította.